Mert alapvető képességünk, hogy érzékeny receptoraink által könnyen ráhangolódunk a körülöttünk lévő emberekre, és a magas empátiánknak köszönhetően nem csak érzékeljük mások hangulatát, hanem át is érezzük azt, ezzel pedig rögtön be is vonódunk – már nem külső szemlélőként figyelünk valakit, hanem testünkön belül tapasztaljuk az ő mentális állapotát. Valakinek a kicsattanó örömében osztozni felvillanyozó és inspiráló tud lenni, hiszen minket is magasabb érzelmi szintre emel, azonban számtalan esetben olyan érzéseket is átveszünk és aztán magunkkal viszünk a napunk további részére, ami kifejezetten rossz hatással van ránk.
Persze nem szándékosan tesszük, hanem sokkal inkább a képességeink megfelelő kontrollálásának hiánya sodor minket ilyen helyzetekbe.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy a lehető legprofibban kezeljük azokat a helyzeteket, ahol az érzékeny receptoraink a kimerültséghez vezetnének minket? Nos, azt látom és tapasztalom, hogy ennek többlépcsős megoldása van:
Ideális életstílus
Az egyik szintje az, amikor elkezdjük tudatosan kialakítani azt az életstílust, ami számunkra a legideálisabb. Ez részben belső önismereti munka és tervezés – szuperérzékenyek lévén számunkra mindkettő igazán testhezálló feladat. Megvizsgáljuk, hogy milyen lenne az az élet, ami a legnagyobb összhangban van az értékrendünkkel, prioritásainkkal, céljainkkal és természetesen az érzékenységünkkel, és amikor mindez körvonalazódott bennünk, akkor elkezdhetjük ehhez az ideális állapothoz igazítani a jelenlegi életvitelünket. Tehát kialakítjuk azt a medret amiben az életünk szépen tud majd folyni. Persze mindig lesznek túlcsordulások, lesznek váratlak helyzetek, időszakok, amikor nem a megszokottak szerint folynak a dolgok, de ha van hova visszarendeződni, akkor jóval hamarabb is tudunk ismét harmóniába kerülni.
Tipp #1: Igazi élményt tudsz a tervezésből csinálni, ha a legjobb barátoddal ülsz össze, és együtt ötletelve építed fel annak az életnek a fontos sarokköveit, amivel a leginkább meg lennél elégedve. Plusz értéket fog hozzáadni az egészhez az, hogy megosztod az elképzeléseidet egy olyan személlyel, aki a legjobbat akarja neked, és a későbbiekben motiválni tud a megvalósításban.
SOS módszerek
Emellett pedig jó, ha vannak olyan azonnal alkalmazható, bevált technikáink, amelyeket pont az ideálistól eltérő helyzetekben, azokban a bizonyos túrcsordulásokban tudunk használni, amikor telítődünk. Ezeknek a lényege, hogy visszahozzuk a figyelmünket a jelenbe, valamint önmagunkra, és megállítjuk az érzékeny idegrendszerünket abban, hogy túlpörgesse önmagát.
Tipp #2: Ha nincsenek még az eszköztáradban tanult technikák, akkor ezt a két dolgot mindig meg tudod tenni: Elvonulhatsz egy ingerszegény környezetbe amíg azt nem érzed, hogy elcsendesült benned a világ, vagy elmehetsz sétálni – ilyenkor kimozdulsz abból az energetikából amiben benne voltál, és egészen más mentális állapotban fogsz visszatérni.
Stabil önbecsülés
“Kizárni, megszűrni mások energiáját úgy tudod, ha önmagadon tartod a fókuszt. Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha már elég nagy az önbecsülésed ahhoz, hogy TE legyél a saját világod közepe.” – (részlet az általam vezetett szuperérzékeny program leírásából.) Ez az alfája és ómegája annak, hogy minőségi életet tudjunk élni szuperérzékenyként. Mert bár nagyon szeretnénk, ha a környezetünkben mindenkit emelni tudnánk, és azt, ha elfogadást kapnánk a körülöttünk lévő emberektől, de nem tudunk és nem is feladatunk mindenki jólétéről gondoskodni – akkor sem, ha bejelez a rendszerünk és érezzük, hogy valaki nincs jó állapotban, és legfőképpen nem feladatunk megfelelni másoknak. Mindkét esetben egy olyan belső indíttatás vezérel minket, ami kifelé irányuló fókuszt igényel, és gyakran magunkra csak akkor figyelünk már, amikor baj van, tehát amikor már telítődtünk.
Ezzel ellentétben, ha felépítünk egy olyan önszeretetet, ami már nem másoktól függ, hanem a saját nagyszerűségünk felismeréséből, akkor nem fogjuk túlzásnak érezni azt, hogy a világunk körülöttünk forogjon, és mi legyünk az elsők a saját életünkben. Egyetlenegy embernek tartozunk ugyanis azzal, hogy a legtöbbet adjuk, és ezek mi magunk vagyunk!
Ezen a szinten már a képességeinket is egészen profi szinten tudjuk irányítani, fokozatosan egyre önazonosabb életet alakítunk ki magunknak, és finomhangolni tudjuk az érzékeinket arra, hogy még a harmóniánkból való jelentősebb kibillenés előtt észrevegyük, ha valami változtatást igényel. Így az energiaszintünk jóval kisebb amplitúdóval hullámzik majd, és a helyes önértékelésünknek köszönhetően csak a többletenergiánkból adunk másoknak (amiből lesz bőven ezen a tudatossági szinten), nem pedig abból, amire nekünk van szükségünk..
Tipp #3: Szívből ajánlom a szuperérzékeny konzultációimat, illetve az 5 hetes programomat, mert erre a nézőpontra építettem fel az egész vállalkozásomat, és a saját bőrömön tapasztaltam meg utólag, hogy mekkora szükségem lett volna 15 évvel ezelőtt minderre, és mekkora árat fizettem azért, hogy nem volt ilyesmi elérhető számomra. Számos komoly testi és lelki kibillenést spóroltam volna meg, és nagyon szeretném, ha minél többetek nem csupán elkerülné ezeket, hanem egy igazán felszabadult, csodás megélésekben gazdag, minőségi életet élnétek! Olyat, amit az ilyen csupaszív emberek, mint a szuperérzékenyek, megérdemelnek.
Ha szuperérzékenyként olvasod ezt a cikket, bízom benne, hogy adott olyan támpontokat, amiket fel tudsz használni a saját életedben.
Ha pedig nem szuperérzékenyként olvasod, talán felismerted általa a szenzitív ismerőseidet. Ha úgy érzed hasznos lehet nekik ez a cikk, oszd meg velük! 🙂
✨
Czermann Szilvia
Szuperérzékeny Tréner
