A kreativitásra való igényem a gimnázium után a rajzolástól a fotográfiáig, majd a lakberendezésig vitt, s bár nem dolgozom a szakmákban, művészlélekként nagyon közel állnak a szívemhez. A harmónia iránti vágyam pedig kicsi koromtól kezdve arra ösztökélt, hogy a körülöttem lévő emberekre hangolódjak és valamilyen formában emeljem őket. Én voltam tipikusan az a gyerek, aztán fiatal felnőtt, aki csendben figyelte az embereket és nagyon hamar tudta, hogy kinek mire van szüksége.

A nagyfokú szociális érzékenységem aztán sok, egymástól nagyon eltérő munkaterületen hasznomra vált, és mindig emberekkel foglalkoztam.

24 éves voltam, amikor egy olyan krízishelyzet kopogtatott az ajtómon, amiben a környezetem nem tudott segíteni, így tudtam, hogy ha ezt megakarom oldani, akkor magamra lesz szükségem. A szándékom ereje elvezetett egy önfejlesztő módszerhez, amit bár magam miatt sajátítottam el, nem csak megoldókulcsot adott az életemhez, hanem belecsöppentem és egyből beleszerettem a segítő szakmába. 

Nagyon hamar körém rendeződtek azok az emberek, akiknek az én hozzájárulásomra volt szükségük, így tudtam mi a dolgom: továbbképezni magam, szélesíteni az eszköztáramat, mérhető gyakorlati tapasztalatot szerezni, és vállalkozóként felelős segítővé válni. És akkora volt a belső tűz, hogy ez így is lett!

Megtanultam sokféle embert sokféleképpen vezetni, gyönyörű folyamatokon keresztül egyre magasabb rezgésszintekhez, ahonnan aztán képesek mást tapasztani és teremteni, mint azelőtt. A segítés nekem művészet, hiszen amikor valaki közel kerül ahhoz a részéhez, ami mentes sérülésektől, kudarctól, és aminek elemi része a szeretet, akkor ott varázslatos dolgok születnek. 

Összességében a hivatásomban sikerült ötvöznöm mindent, amiben kimagasló tudok lenni és ami úgy igazán meg tud mozgatni. Egy dolog hiányzott csak, a célcsoportom. Az, hogy tűpontosan tudjam, hogy kikkel szeretnék foglalkozni.

Egy nap, váratlanul megérkezett hozzám a válasz..”Hát persze! A szuperérzékenyek!” Merthogy szuperérzékeny vagyok, és vonzom magam köré azokat az embereket, akiket szintén ezzel a beállítottsággal áldott meg a sors. Úgyhogy beleástam magam a témába, amíg össze nem állt a fejemben a kép arról, hogy hogyan tudok segíteni a hozzám hasonló embereknek, és mire van szükségük ahhoz, hogy: érzékenységükből KÉPESSÉGET fejlesszenek.

Annak, hogy miért vált ez a szívügyemmé, 2 jelentős oka van:

1. Óriási potenciált látok bennük - Azt figyeltem meg, hogy több, fontos nézőpontból is nagy szüksége van a világnak arra az értékrendre, amivel ők rendelkeznek. Ha nagyobb teret és figyelmet szereznek maguknak, akkor harmóniát tudnak teremteni a környezetükben, és társadalmi szinten tud visszarendeződni az emberiség egy ideálisabb létbe. Ehhez viszont jó állapotban kell lenniük! 

2. Még mindig nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy mit is jelent szuperérzékenynek születni egy nem szuperérzékeny világban. Általánosságba véve elmondható, hogy különlegességük inkább kritikát kap, mintsem elfogadást, ezért legtöbbjük másnak, furának, kívülállónak érzi magát, ami önbizalmuk csökkenéséhez és visszahúzódáshoz vezet. 

Ennek a visszarendeződéséhez szeretnék hozzájárulni Én, azzal, hogy segítem azokat a szuperérzékeny Csodalelkeket a saját erejükre ráébredni, akikhez elér a hangom.